Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017


	Udvardy Frigyes A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017

kronológiák

» kisebbségtörténeti kronológia


1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
intézménymutató	a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z
névmutató	a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helymutató	a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

keresés

szűkítés

találatszám: 59 találat

lapozás: 1-30 | 31-59

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm

Névmutató: Clinton, Bill

1999. április 21.

A közalkalmazottak törvénytervezetének vitája során a képviselőház másodszor is elutasította az RMDSZ azon módosító indítványát, amely szerint azokon a településeken, ahol a kisebbségek számaránya meghaladja a 20 százalékot, csak olyan állami alkalmazottakat lehet szerződtetni, akik ismerik az illető kisebbség nyelvét. Az előterjesztő, Kovács Csaba Brassó megyei képviselő felhívta kollégái figyelmét arra, hogy a módosító indítvány elutasítása ellentmondana Bill Clinton elnök azon kijelentésének, miszerint Romániában megoldódtak a kisebbségek gondjai. Tokay György képviselő rámutatott: Romániában 1347 olyan település van, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot. A vita után felszólalt a közigazgatási bizottság demokrata párti elnöke, és ismételten kifejtette: az említett passzust a bizottság elutasította, és nem találja helyénvalónak ezt vitatni. Vasile Lupu házelnök ezt a javaslatot tette fel szavazásra, így az RMDSZ tiltakozásképpen kivonult a teremből. A szenátusban, ahol a helyhatósági törvénytervezetet tárgyalják, a Demokrata Párt névre szóló szavazást kért az RMDSZ módosító indítványával kapcsolatban. Végül kvórum hiányában a szenátorok a jövő hétre halasztották a helyi autonómiát szabályozó törvénytervezet 51., az anyanyelvhasználat helyi közigazgatására vonatkozó szakaszának újabb szavazásra bocsátását. /Az RMDSZ kivonult a parlamentből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

1999. május 19.

Az RMDSZ-kongresszuson a Reform Tömörülés RMDSZ-platform nyílt levéllel fordult Bill Clintonhoz, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. A levelet több mint 150 küldött támogatta aláírásával. A levél az amerikai elnöknek azt a kijelentését cáfolja, miszerint modellértékű az, ahogy Romániában a nemzeti kisebbségek kérdését megoldották. "Trianon óta mind a mai napig a túlnyomóan dél-román politikai elit célja - függetlenül a társadalmi rendszertől - az etnokulturálisan homogén, egységes nemzetállam megteremtése... Mi, erdélyi magyarok elmondhatjuk, hogy tíz évvel a kommunizmus bukása után sem teljesítették alapvető rehabilitációs követeléseinket. Egyházaink és világi közösségeink nem kapták vissza a kommunisták által elkobzott tulajdonaikat. A privatizációs folyamatból messzemenően kiszorítottak, a Ceausescu által megszüntetett magyar autonóm tartományról és magyar egyetemünkről a mai dél-román politikum hallani sem akar, kultúránkat továbbra is a román többség tanügyi gyámkodása fojtogatja. A román etnopolitika 80 éve követett homogenizációs célkitűzéseit őshonos nemzeti közösségünk összetartó erejének gyengítésével, tagjainak asszimilálásával, vagy Romániából való kiszorításával akarja elérni" - olvasható a levélben. "Történik mindez annak ellenére, hogy az erdélyi magyar politika módszerei demokratikusak, célja a decentralizált közösségek létrehozása és annak megerősítése, megalapozott polgári jólétének megteremtése. Mi, ellentétben a koszovói albánokkal, nem a passzív elszigetelődés politikáját, hanem a parlamenti, sőt, kormányzati szerepet is vállaltunk, amely azonban valós eredményeket nem hozott, hanem csupán a román kirakatpolitika leghatásosabb eszközének bizonyult." A levél aláírói kérték Clinton elnököt, hogy szorgalmazza helyzetük monitorizálását. /Isten őrizzen minden kisebbséget a román modelltől! A Reform Tömörülés nyílt levele Bill Clintonhoz. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

1999. május 19.

Razvan Popescu elnöki szóvivő Emil Constantinescu elnök véleményét ismertetve "anakronisztikus és káros kezdeményezésnek" minősítette azt, hogy a kongresszusi küldöttek egy csoportja nyílt levelet intézett Bill Clinton amerikai elnökhöz, s ebben "egyenlőségjelet tett a jelenlegi román rendszer és a katonai, illetve kommunista diktatúrák közé, abszurd párhuzamot vont a romániai kisebbségek helyzete és a koszovói albánok helyzete között". /Káros és anakronisztikus az RT kezdeményezése - tolmácsolta Constantinescu elnök üzenetét szóvivője. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

1999. június 22.

Szeptemberre halasztotta az Egyesült Államokba tervezett útját Radu Vasile miniszterelnök. Az eredeti tervek szerint június 22-től kezdve tett volna egyhetes látogatást az Egyesült Államokban, ahol találkozott volna az amerikai vezetőkkel. Bill Clinton amerikai elnök azonban jelenleg Macedóniában tesz látogatást, így "semmi értelme a mostani útnak" - mondta a román miniszterelnök. /Szeptemberre halasztotta amerikai útját Radu Vasile. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2000. július 1.

Román polgármester győzedelmeskedett Marosvásárhelyen, az utolsó, magyarok által vezetett nagyvárosban. Felvetődik az RMDSZ felelőssége, állapította meg Harrach Gábor elemzésében. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a vásárhelyi kudarcról azt nyilatkozta, hogy a szavazás egyfajta népszámlálásnak tekinthető, ahol a magyarság nem politikai, hanem demográfiai vereséget szenvedett. Harrach Gábor nem ért egyet ezzel az érveléssel, a demográfiai vereségről szóló kijelentések veszélyesek, felelőtlenek. Markó ezzel a kudarcért felelős RMDSZ-vezetés felelősségét akarja elhárítani. Harrach hangsúlyozta: "az RMDSZ tíz év alatt képtelen volt felismerni a román politikai élet bizánci sajátosságait - például azt, hogy Romániában a csalások úgy hozzátartoznak a választásokhoz, mint kabáthoz a gomb, amit mutat a Fodor Imre győzelméhez hivatalosan hiányzó 179, és lecsalt 2500 szavazat -, s nem tanult meg védekezni ellenük. Az RMDSZ felelőssége, hogy az elmúlt évtizedben nem jött rá: ebben a reménytelenül balkáni országban az egyetlen megoldás, ha azt a Nyugatot, amely - Bill Clinton szavaival élve - Románia kisebbségpolitikáját modellértékűnek tartja, szembesíti a valósággal: ha tájékoztatja a törvénytelenségekről, a jogsértésekről." A választási csalásokat komolyan veszik. "De ki tartott nemzetközi sajtótájékoztatót, amikor egyértelművé váltak Marosvásárhelyen az első forduló csalásai?" - tette fel a kérdést Harrach Gábor. Néhány fiatal budapesti értelmiségi nemzetközi szervezetekhez fordult, kérve, küldjenek megfigyelőket a választásra. A megfigyelők kérték, hogy telefonon egyeztessenek az RMDSZ helyi vezetőivel a részletekről. Az RMDSZ illetései azonban nem reagáltak erre. /Harrach Gábor: A vásárhelyi kudarcról. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

2000. július 8.

Románia elkerülte az olyan etnikai konfliktusokat, mint amilyenekre a volt Jugoszláviában sor került, mert az erdélyi magyarok és románok együttműködést és demokráciát akarnak - derül ki az Amerikai Egyesült Államok kormánya által megrendelt közvélemény-kutatásból, amelyet James C. Rosapepe amerikai nagykövet ismertetett júl. 8-án Bukarestben, Az etnikai kapcsolatok román modellje: az elmúlt tíz év, a következő tíz év címmel rendezett konferencián. Ez a felmérés igazolja Bill Clinton elnök tavalyi - sokat kommentált - , kijelentését miszerint Romániában példás megoldást találtak az etnikai kisebbségek helyzetének rendezésére - mondotta a diplomata. A felmérés szerint 64,2%-a a románoknak, és több mint 70%-a a magyaroknak úgy véli, hogy a román-magyar kapcsolatok jobbak, mint 1989 előtt. A tömbmagyarság 50%-a szerint a román-magyar kapcsolatok nem változtak, és egyharmaduk vélekedik úgy, hogy ezek a viszonyok javultak 1989-hez képest. Kevesebb mint a magyarok egyharmada, és a románok alig 15%-a véli úgy, hogy konfliktusos helyzet van a magyarok és románok között. Az erdélyi románok 66,4%-a vélekedik úgy, hogy a két etnikum közötti kapcsolatot az együttműködésre törekvés jellemzi. Arra a kérdésre, hogy minek köszönhető a koszovói tragédia elkerülése Erdélyben, a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy a demokratikusabb rendszer miatt, illetve a magyarok türelmének, vezetőik bölcsességének köszönhetően nem került sor véres konfliktusokra románok és magyarok között. A románok 39,1%-a, a magyaroknak pedig a 47,3%-a vélekedik úgy, hogy a viszony javulni fog. A magyar lakosság 52%-a és a románok 45%-a szerint az RMDSZ-nek nagy szerepe volt a román-magyar kapcsolatok javulásában. A magyarok 94,2%-a és a románok 87,5%-a ért egyet az uszító cikkek, tévé- és rádióadások betiltásával. A magyarok 94,3%-a, illetve a románok 60,4%-a vélekedik úgy, hogy a másik nyelvének, kultúrájának megismerése nagymértékben közelítheti egymáshoz a két közösséget. Az eseményen jelen volt Mugur Isarescu kormányfő, aki maga is elégedetten nyilatkozott arról, ahogy Románia rendezte a nemzeti kisebbségi kérdést. - Románia az elkövetkező tíz évben is igyekszik javítani az ország területén élő etnikai közösségek helyzetén, a törvény által is szavatolni a nemzeti kisebbségek hagyományainak, kultúrájának, nyelvének, vallásának, identitásának megőrzését. Ezt fogja szolgálni az új helyi közigazgatási törvény is, amelyet jelen pillanatban a képviselőház még vitat, és amely szavatolja az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban - mondotta Isarescu. A miniszterelnök emlékeztetett: szintén hamarosan napirendre kerül a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálása, a Kisebbségi Hivatal működését szabályozó törvénytervezet, a mindenfajta megkülönböztetés eltörlésére vonatkozó törvénytervezet, illetve a nemzeti kisebbségi törvénytervezet. - A román hatóságok megkülönböztetett figyelmet fordítanak az elkövetkezendőkben is azoknak az elkobzott javaknak a visszaszolgáltatására, amelyek a nemzeti közösségek tulajdonát képezték - hangoztatta Isarescu. - Eckstein-Kovács Péter elmondta: hónapok óta elfogadásra vár egy olyan kormányhatározat, amely arról szól, hogy a hivatal jogi személyiséget kapjon, és pénzügyi függetlenséget nyerjen. Kónya-Hamar Sándor képviselő megjegyezte, hogy ez a sokat emlegetett modell kirakatjellegű. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Elégedettek az amerikaiak Erdélyből nem lett Koszovó. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

2000. július 14.

Emil Constantinescu elnök levelet kapott Bill Clinton amerikai államfőtől a Románia-Amerikai Egyesült Államok Stratégiai Partnerség program hároméves fennállása alkalmából. "Románia az Egyesült Államok megbecsült szövetségese" - írta Bill Clinton, megjegyezve, hogy az USA továbbra is egyetért Romániával NATO-csatlakozásával. Constantinescu elnök válaszában kifejtette: "Hála az amerikai segítségnek, Romániának jelentős fejlődésen sikerült keresztülmennie ebben az időszakaszban. Jókora haladásról beszélhetünk a gazdasági, a hadászati kapcsolatok terén, de a NATO-partnerség is jelentős tényező". Románia továbbra is "erős tartóoszlop a stabilitásért és a békéért folytatandó küzdelem során - az euroatlanti övezetben, de az egész világon is". Constantinescu megjegyezte, hogy a Stratégiai Partnerség Románia számára nem helyettesítheti a végtelenségig a NATO-tagságot. /Clinton-Constantinescu levélváltás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

2000. augusztus 16.

Amerikai körútja során aug. 15-én Adrian Nastase Bill Clintonnal is találkozott, amelynek során a két politikus ″rövid protokolláris tárgyalást folytatott″. Bill Clinton Nastasenak megígérte, ha a következő négy évben a kormányzás Romániában demokratikus lesz, tovább folytatódik a NATO-bővítés - írta az Adevarul. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), aug. 16. - 404. sz./

2000. december 4.

A román nemzeti ünnep alkalmából küldött üzenetében Bill Clinton elnök leszögezte, hogy az Egyesült Államok többek között a kisebbségek védelmének biztosításához köti a választások nyomán létrejövő új román vezetés támogatását. - Stuart Eizenstat amerikai pénzügyminiszter-helyettes kiemelte, hogy a választások nyomán felálló új román kormányzat és az Egyesült Államok közötti együttműködés attól függ, mennyire osztják a továbbiakban is az új vezetők az euroatlanti normákat, különös tekintettel a demokráciára, a törvények tiszteletére és az emberi jogok betartására, ideértve a kisebbségi jogokat is. /Kisebbségvédelem és amerikai támogatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2001. március 12.

Az egykori kommunista funkcionáriusok romániai visszatéréséről írt a The Washington Times márc. 10-i számában Ion Pacepa, aki Nicolae Ceausescu uralma idején a román hírszerzés vezetőjeként Nyugatra szökött. A cikk szerint Romániában újra felütötte fejét az antiszemitizmus. Utalt egyebek közt arra, hogy amerikai zsidó szervezetek kérték Ion Iliescu államfőt, vessen véget a náci korszakbeli vezetők rehabilitálásának. Pacepa megjegyezte: teljesen összeegyeztethetetlen lenne Románia jelenlegi soros EBESZ-elnöki funkciójával, ha tisztelegne a hírhedt Ion Antonescu marsall emléke előtt. "Az új antiszemiták nem mások, mint a régi kommunisták, akik ismét többségben vannak a parlamentben" - írta Ion Pacepa. A volt kémfőnök írásában sorra vett néhány "nacionalistává átkeresztelkedett kommunistát". A törvényhozásban jelen lévők közül kiemelte Corneliu Vadim Tudort, a Ceausescu család egykori "udvari költőjét", a Nagy-Románia Párt mostani vezetőjét, Gheorghe Buzatu volt kommunista történészt, aki újabban a vasgárdistákról szóló írásaival igyekszik rehabilitálni az egykori fasisztákat, valamint Constantin Florescut, a Ceausescu-féle "kulturális miniforradalom" egyik értelmi szerzőjét, aki antiszemita és magyarellenes aktivistává "képezte át magát". Pacepa élesen bírálta Bill Clinton volt amerikai elnököt, amiért tavaly decemberben támogató hangvételű levelet küldött Bukarestbe a hatalomba visszatért kommunistáknak. Kifejezte reményét, hogy George Bush, az új republikánus elnök "hozzásegíti majd a románokat annak meglátásához, milyen csúnya az új kormányzatuk ábrázata". /Pacepa: Romániában kiújult a zsidóellenesség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./ Pacepa két egykori beosztottjának a karrierjére is felhívta a figyelmet: Ristea Priboi lett annak a törvényhozási bizottságnak az elnöke, amely a hírszerzés fölött gyakorol felügyeletet, Tudor Tanase nyugalmazott tábornokot pedig megbízták az elektronikus megfigyelő rendszerek részlegének irányításával. /A kommunista vezetők visszatérnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 16./

2001. április 27.

Ápr. 25-én a washingtoni magyar nagykövetségen énekes-zenés-táncos műsort adott a Partiumi Magyar Keresztény Egyetem társulata, amely az Egyesült Államok és Kanada magyarok lakta településein tesz előadókörutat. Ennek egyik célja anyagi és erkölcsi - Washingtonban pedig emellett politikai - támogatást szerezni a szerveződő erdélyi magyar egyetem ügyének. A társulatot elkíséri Nagyvárad római katolikus és református püspöke, Tempfli József, illetve Tőkés László is, akik Washingtonban ellátogattak a törvényhozás egyes képviselőihez és szenátoraihoz, megbeszélést folytattak a Fehér Ház és a külügyminisztérium azon illetékeseivel, akik a kelet-közép-európai térség ügyeivel foglalkoznak. Tőkés László elmondta: az amerikai tisztségviselők teljes támogatásukról biztosították mindkét fő törekvést, amit az erdélyi magyar egyházi vezetők felvetettek. Tőkés László ugyanakkor bírálta Bill Clinton előző amerikai elnököt, aki évekkel ezelőtt dicsérte a nemzeti kisebbségi kérdés romániai kezelését. /A Partiumi Egyetem társulata műsort adott Washingtonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

2001. május 31.

Funar kolozsvári polgármester magyargyűlölete, kisebbségellenessége közismert. A románok megmosolyogják, de sokan titkon szorítnak neki, hadd mutassa meg a magyaroknak, ki itt az úr. Az állami hatalom képviselői Pilátusként mossák kezüket. A polgármester bármiféle törvénytelenséget követett is el, az ország nagyobb része rendőrséggel, bírósággal együtt felsorakozott mögéje. Egy évtizede Kolozsvár magyarsága ellen harcot folytatnak, szüntelenül támadva múltját, jelenét és jövőjét. Victor Ciorbeanak, Emil Constantinescunak, Ion Iliescunak vagy Adrian Nastasenak is egyformán szüksége volt erre a szélsőségesen nacionalistára. A polgármester bármit elkövethet Kolozsváron, bántódása nem eshet. Makkay József számára, amint írta, rejtély, hogy az RMDSZ az évek során miért nem lépett fel határozottabban akkor, amikor a polgármester súlyos magyarellenes kijelentésekre és tettekre ragadtatta el magát. Az is érthetetlen, miért nem tiltakozott annak idején a magyar külügy, amikor Funar meggyalázta Kolozsvár főkonzulátusát? Miért nem indított ellene az RMDSZ magyarellenes gyalázkodásért bűnügyi eljárást, akár Strasbourgig víve az ügyet? - Bill Clinton amerikai elnök nem is olyan régen Romániát a kisebbségi ügyek megoldásában európai példaképnek tekintette, véleményét pedig azóta sok nyugati politikus osztja. /Makkay József: Elveszett Kolozsvár? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

2002. augusztus 7.

Bill Clinton a jövő évben Romániába látogathat. Az amerikai exállamfő erről a Mircea Geoana román külügyminiszterrel aug. 5-én, Washingtonban folytatott megbeszélés keretében beszélt. Bill Clinton 1997-ben, a madridi NATO-csúcs után, második államfői mandátuma idején látogatott először Romániába. /Romániába látogathat Bill Clinton. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

2003. július 19.

Amerika úgy tekint Romániára, mint készséges fegyvertársra - írta a The New York Times júl. 16-i számában. A konstancai tudósítás szerint a román- amerikai románc még csak a legelején tart. Európa egyik legszegényebb országa a 2001 szept. 11-ig nem éppen elől állt a szoros katonai partnerek listáján, most viszont Lengyelország és Bulgária mellett Romániát szemelték ki új amerikai bázisok otthonául. Az amerikai katonai vezetés szemet vetett a romániai légi bázisokra, amikor Irak lett a következő célpont, cserébe támogatta az ország felvételét a NATO-ba. A kapcsolat ez év tavaszán szilárdult meg, amikor Törökország kimarad az iraki háborúból. A Constanta melletti, a légi üzemanyag- utántöltést végző nehéz szállító gépek fogadására is alkalmas Mihail Kogalniceanu repülőtér szinte egyik napról a másikra a Perzsa-öböl térségében lévő amerikai csapatok ellátásának fő bázisa lett. Ami az új, állandó bázisokat illeti, a Pentagon hangsúlyozza, hogy a tervezés még csak korai szakaszában tart. A lap szerint kisebb bázisokat létesítenek Kelet-Európában, Közép- Ázsiában, a Távol-Keleten és Afrikában. Charles Kupchan, Bill Clinton volt amerikai elnök európai biztonsági tanácsadója a lapnak elmondta, hogy "rövidlátónak" tartja a kelet-európai országok "befektetését". A NATO szerinte összeomlóban van, mivel Washington Európát nem stratégiai hadszíntérnek, hanem ugródeszkának tekinti ahhoz, hogy szembeszálljon a közel-keleti és közép-ázsiai új fenyegetésekkel. Az igazi nyereséget az EU-csatlakozás hozhatja meg az olyan országok számára, mint Lengyelország, Románia és Bulgária. Ezek az országok azt remélik, hogy megőrizhetik a NATO-t életerős szövetségként és megélhetik az amerikai katonák régóta várt megérkezését. De csak a NATO kimúlásának lesznek a tanúi - vélte a Georgetown Egyetem professzora. /Román-amerikai románc. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2004. október 14.

Okt. 14-től három napig Budapest és Balatonőszöd az európai ,,baloldali gondolkodás hőközpontjává” válik – ahogyan Szanyi Tibor a Haladó kormányzás címen futtatott, baloldali-szociáldemokrata állam- és kormányfők sajátos együttműködési konferenciáját felvezette (Népszabadság, október 13.). A magas szintű összejövetelen a résztvevők a szociáldemokrácia térvesztésének megállításából adódó feladatokkal és a globalizáció problémáival foglalkoznak. Az együttműködés elindítása Bill Clinton és Tony Blair nevéhez fűződik, akik 1999-ben határozták el, hogy rendszeres tanácskozásokon keresnek megoldást a közös bajok orvoslására. A budapesti összejövetelen megnyitóbeszédet Medgyessy Péter volt kormányfő tartott, akinek a magyar kormány utazó nagyköveteként ez az első feladata. Kovács László, néhány napig még külügyminiszter, és az energetika leendő európai uniós biztosa lesz. /Sylvester Lajos: A baloldali gondolkodás hőközpontja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

2005. szeptember 16.

Az Obiectiv Legionar c. vasgárdista folyóirat lapigazgatója, Serban Suru arra hivatkozott, hogy 1990 óta sokan jelentették fel, de a főügyészség nem indított eljárást ellenük. A lap április-májusi, összevont számában közölte Frunda György szenátor feljelentését, amelyet még március elején intézett a rasszista szövegeket közlő lap ellen. A feljelentést kiváltó lapszám arról cikkezett, hogy a zsidókat munkatáborba kell terelni, a magyarokat ki kell utasítani az országból és kasztrálni kell a romákat. A főügyészség nem indított hivatalból eljárást, noha Frunda a szenátus emberjogi, vallási és kisebbségi szakbizottságának elnökeként fordult a nyomozó hatósághoz. Suru és kiadói csapata nem rejtőzködik a nyilvánosság és a hatóság elől: a lap Bukarest belvárosában működtet irodát. A vasgárdista lap legálisan elérhető, postán is előfizethető. Kolozsváron is szabadárusításban kapható a lap, annak ellenére, hogy Emil Boc polgármester tavaly júniusi megválasztása után bejelentette, hogy az Antonescu-utcanév mellett a Vasgárda lapjának terjesztését is betiltja. A lapban közölt Magyar szélsőségesség c. tematikus összeállítás apropója az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán kelt nyílt levél Bill Clinton akkori amerikai elnöknek, melyet „az RMDSZ horthysta-sovén frakciója, Toró Tibor, László Tőkés és Szilágyi Zsold” (sic!) állított össze. A vasgárdista lap tagadja, hogy Romániának bármi köze lett volna a holokauszthoz, továbbá antirasszista szellemben minősíti a magyarországi skinhead-mozgalmat. A lap szerint a szélsőségesek Magyarországon „üldözik a romákat, az idegen diákokat, a vendégmunkásokat, az arabokat, a kubaiakat, a homoszexuálisokat, a liberálisokat és a szegényeket, a hajléktalanokat és természetesen a zsidókat”, Erdélyben a magyarok 1990-91 között 4000 románt űztek el Hargita és Kovászna megyéből, továbbá nem hagyják megtelepedni a görög-katolikus apácákat Székelyudvarhelyen. /(Transindex): Vasgárda-lap a postán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 16./

2006. szeptember 5.

A szlovákiai magyarellenes megnyilvánulások, illetve a magyarországi szlovákellenes jelenségek értékelésében egyetértett kormánypárt és ellenzék az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága szeptember 4-i ülésén, melyen Göncz Kinga külügyminiszter az aktuális helyzetről tájékoztatta a bizottságot. Németh Zsolt fideszes képviselő, a külügyi bizottság elnöke hangsúlyozta, az egyetértés fenntartása rendkívül fontos kihívás a magyar külpolitika előtt. A magyar politikumnak egy emberként az az álláspontja, hogy nyilvánvaló ok-okozati összefüggés van a szlovákiai magyarverések és a szélsőséges Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kormánykoalícióra kerülése között. Felvetődik a szlovák kormányfő, Robert Fico felelőssége is, hisz – Göncz Kinga szavai szerint – „ez nem a semmiből bukkant fel, hanem ennek előzményei voltak, a szlovák kormányalakítás volt az, ami elindította ezt a folyamatot”. Abban is egyetértés van, hogy ez nem kizárólag szlovák-magyar politikai ügy, hanem európai uniós probléma is, mert a szélsőségesség, a nacionalizmus ilyen kiélezett megnyilvánulásai az európai alapértékeket veszélyeztetik. Bill Clinton volt elnök és alelnöke, Al Gore egykor az Egyesült Államokban személyesen álltak az afro-amerikaiak templomainak gyújtogatói ellen kibontakozó mozgalom élére, és Szlovákiában is a kormány feladata, hogy a magyarellenes gyűlöletkeltés elleni küzdelem élére álljon – jelentette ki szeptember 4-én Pozsonyban Tom Lantos, az Egyesült Államok képviselőházának magyar származású tagja, aki Pozsonyban Ján Kubis külügyminiszterrel tárgyalt a magyarellenes incidensek és az idegengyűlölet megfékezéséről. /Guther M. Ilona: Külügyi bizottság: zavarbaejtő egyetértés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

2008. november 17.

Tizenöt esztendeje, hogy az RMDSZ három, már akkor az élvonalban tevékenykedő politikusa mandátum nélkül folytatott nem nyilvános, de a nyugati sajtóban visszhangot kapott tárgyalásokat a román hatalom képviselőivel Neptunfürdőn, alkalmat adva a magyarellenes román politikai vezetésnek arra, hogy kisebbségbarát színben tűnjön föl a Nyugat előtt. Akkor a tárgyalókat az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa kemény nyilatkozatban ítélte el és ideig-óráig a neptuni politizálás is háttérbe szorult annak ellenére, hogy a soron következő tisztújításon az RMDSZ visszaválasztotta a diverzáns politikusokat korábbi tisztségeikbe. Több mint két év múlva az egész RMDSZ-politika átépült a „Neptun-logikára”, melynek keretében a kisebbségi szervezet feladta legfőbb fegyverét, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségét kisebb-nagyobb engedményekért. A Neptun-logikára épülő RMDSZ-politika elérte, hogy alig három évvel a baljóslatú kormányzati szerepvállalás után, a Nyugat nemhogy felvette volna Erdély ügyét a nemzetközi erővel megoldandó kérdések listájára, ellenkezőleg, Bill Clinton elnök Romániát a kisebbségpolitika szempontjából mintaországként említette. Ekkor a Reform Tömörülés az RMDSZ kongresszus küldötteit arra kérte, hogy írják alá az erdélyi magyarság sorsáról reális képet festő, Bill Clintonhoz címzett nyílt levelet. Markóék ezt elutasították. Az RMDSZ minden fontos nemzetstratégiai lépését a Neptun-logika irányította a továbbiakban: a magyarellenes oktatási törvény megszavazását, az önálló magyar egyetem kormányzati megtorpedózásába való belenyugvást, a protokollum-politikát. Az RMDSZ nem tanult a Neptun-ügyből. Tizenöt esztendővel Borbély Lászlóék diverziója után, másfél évtized helyben topogást követően Markó Béla ismételten megerősítette: az RMDSZ jó irányban halad, korrekcióra szükség nincs. Szavazzunk hát az RMDSZ-re? /Borbély Zsolt Attila: Szavazzunk az RMSZ-re? = Erdély. ma, nov. 15./

2011. szeptember 26.

Borbély: A szakadékot nem lehet két kis lépéssel átugrani – Kisebbségpolitikai áttörésre van szükség Erdélyben
Az erdélyi magyarság körében nem lehet sikeres az olyan politika, amely nem tűz ki távlati célokat, mint amilyen az autonómia; kormányzati szerepvállalással lehet ugyan apró-cseprő engedményeket kicsikarni, de most kisebbségpolitikai áttörésre van szükség ahhoz, hogy kétszáz év múlva legyen még magyar ember Erdélyben – fejtette ki az MTI-nek adott interjújában Borbély Zsolt Attila politológus.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökségi tagja, aki egyike az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozását kezdeményező kilenceknek, az MTI kérdésére válaszolva emlékeztetett: 1990-ben még egymillió magyar szavazó járult az urnákhoz, ma csupán mintegy négyszázezerre lehet számítani. Sokan csalódtak a politikában, és ez részben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tevékenységének az eredménytelenségéből fakad – vélte a politológus.
A most bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt arra törekszik, hogy visszahozza az urnákhoz azokat az embereket, akik elfordultak a politikától, vagy akik most már román pártokra szavaznak. „Egy olyan ember, mint Tőkés László, aki az elmúlt több mint két évtizedben mindvégig következetesen ugyanazt mondta, alkalmas lehet arra, hogy megszólítsa azokat, akiket az RMDSZ az elmúlt esztendőkben elveszített” – mondta Borbély. Emlékeztetett: a 2007-es európai parlamenti választásokon Tőkés László egymaga több szavazatot kapott Székelyföldön, mint az RMDSZ. Akkor mind a szövetség, mind Tőkés bejutott az EP-be, vagyis a verseny mozgósította a választókat.
„Távlatok nélkül nem lehet politizálni”
Az emberek kiábrándultságát meghatározta az is, hogy a rendszerváltás Közép-Európa egészében nem váltotta be az emberek nagy tömegeinek a reményeit. Bár a struktúrákat demokratizálták, a társadalom jelentős része számára nem sikerült jobb életkörülményeket biztosítani. „Távlatok nélkül nem lehet politizálni, nincs esély a választók mozgósítására, ha nem mondjuk meg az embereknek, hogy mi az, ami évszázados távlatban szavatolhatja közösségi megmaradásukat” – szögezte le a politológus.
Az RMDSZ kezdetben azt ígérte, hogy élhető létkörülményeket biztosít az erdélyi magyarságnak, olyan létkeretet, amely a távlati megmaradást szavatolja, ez pedig csak az autonómia lehet – állapította meg. Emlékeztetett arra, hogy 1993-ban az akkor még egységes RMDSZ brassói kongresszusa elfogadott egy programot, amely kötelezte a szervezetet, hogy az autonómia megvalósítása érdekében tegyen meg minden olyan lépést, amely nem ütközik a romániai jogi szabályozásba. A kilencvenes évek elején már látszott, hogy a román politikai elit határozott ellenállást tanúsít minden olyan elképzeléssel szemben, amely garantálná az erdélyi magyarság hosszú távú fennmaradását. Emiatt az erdélyi magyar politikai érdekképviseletnek minden erejével be kellett volna vonnia a nemzetközi erőket problémája megoldásába – mondta az EMNT elnökségi tagja.
Magyar segédlet, Clinton, „tankönyvkommandó”
Csakhogy 1996-tól az RMDSZ kormányra kerülésével lényegében azt üzente a külföldnek: „Kérem, itt belföldön minden rendben van, nincs szükségünk semmiféle segítségre.” Létre is jött a „modellértékű román kisebbségi politika” hazug mítosza, mégpedig magyar segédlettel – fogalmazott Borbély. Ezt több akkori vezető külföldi politikus, így például Bill Clinton el is hitte. A valóság azonban más volt – fűzte hozzá –, hiszen a csángókérdés mindig éles ellentétekkel volt terhes, az autonómia nem jött létre, a gyerekek iskolatáskájában „tankönyvkommandók” kutattak, hogy van-e bennük magyarországi tankönyv.
A kormányra kerülés tehát azzal járt, hogy a szövetség feladta önálló külpolitikáját. Kormányzati szerepvállalással ki lehet ugyan csikarni apró-cseprő engedményeket – mondta –, viszont lehetetlen megvalósítani egy olyan távlati célt, mint amilyen az autonómia. „A szakadékot nem lehet két kis lépéssel átugrani” – szögezte le Borbély Zsolt Attila, aki szerint most kisebbségpolitikai áttörésre van szükség ahhoz, hogy kétszáz év múlva legyen még magyar ember Erdélyben. A magyarság parlamenti képviselete viszont fontos – ismerte el Borbély Zsolt Attila.
Magyar belső választások?
Az MTI-nek arra a kérdésére válaszolva, hogy ennek esélyét nem csökkenti-e a több erdélyi magyar párt választási versengése, emlékeztetett: már 1993-ban elhatározták az RMDSZ említett kongresszusán, hogy a magyar szervezet rendez egy saját népszámlálást a magyarság körében, és az így létrejött nemzeti kataszter szerint megtartják majd az erdélyi „belső választásokat”. Mivel időközben pluralizálódott az erdélyi magyar közélet, az RMDSZ-en belül belső választásokat nem lehet tartani, de magyar belső választásokat lehetne rendezni, ezeken indulhatna a most már létező három párt. Ezek eredménye határozná meg, hogy a romániai parlamenti választásokon egy közös szervezet listáján milyen arányban indulhatnak a politikusok a különböző politikai erők képviseletében.
„A jövő év első felében szervezhetnénk egy belső megméretkezést, annak az eredménye alapján osztanánk el a mandátumokat. De az RMDSZ elzárkózik ettől a versenytől, inkább erőből akarja megoldani a problémákat” – mondta Borbély Zsolt Attila. Az MTI kérdésére válaszolva a politológus megállapította: az erdélyi magyar választóközönség kétségtelenül nem egynemű. Teljesen más annak az embernek a perspektívája, akit a munkahelyén elsősorban románok vesznek körül, a szórványban nagymértékű az asszimiláció. Megint más a helyzet az olyan vegyes közegben, ahol nagyjából fele-fele arányban élnek románok és magyarok, s ahol kiélezettek az etnikai viszonyok (mint Szatmárnémetiben vagy Marosvásárhelyen). És megint más az uralkodó szemlélet a tömbmagyar vidékeken, ahol voltaképpen magyar világban érzik magukat az emberek – állapította meg Borbély Zsolt Attila. MNO

2011. szeptember 27.

Az RMDSZ elzárkózik a belső megméretkezéstől?
Jövőben a helyhatósági, valamint a parlamenti választások előtt lehetne a romániai magyarok között egy belső megméretkezést szervezni. Ennek az eredménye alapján méltányosan oszthatnák a mandátumokat, de az RMDSZ elzárkózik ettől a versenytől – véli Borbély Zsolt Attila, az EMNT elnökségi tagja.
Az erdélyi magyarság körében nem lehet sikeres az olyan politika, amely nem tűz ki távlati célokat, mint amilyen az autonómia; kormányzati szerepvállalással lehet ugyan apró-cseprő engedményeket kicsikarni, de most kisebbségpolitikai áttörésre van szükség ahhoz, hogy kétszáz év múlva legyen még magyar ember Erdélyben – fejtette ki az MTI-nek adott interjújában Borbély Zsolt Attila politológus. 1990-ben még egymillió magyar szavazó járult az urnákhoz, ma csupán mintegy négyszázezerre lehet számítani. Sokan csalódtak a politikában, és ez részben az RMDSZ tevékenységének az eredménytelenségéből fakad – vélte a politológus.
Vissza kell hozni az urnákhoz a szavazókat
A most bejegyzett EMNP szerinte arra törekszik, hogy visszahozza az urnákhoz azokat az embereket, akik elfordultak a politikától, vagy akik most már román pártokra szavaznak. „Egy olyan ember, mint Tőkés László, aki az elmúlt több mint két évtizedben mindvégig következetesen ugyanazt mondta, alkalmas lehet arra, hogy megszólítsa azokat, akiket az RMDSZ az elmúlt esztendőkben elveszített” – mondta Borbély. Emlékeztetett: a 2007-es európai parlamenti választásokon Tőkés László egymaga több szavazatot kapott Székelyföldön, mint az RMDSZ. Akkor mind a szövetség, mind Tőkés bejutott az EP-be, vagyis a verseny mozgósította a választókat.
Távlatok nélkül nincs politizálás
Az emberek kiábrándultságát meghatározta az is, hogy a rendszerváltás Közép-Európa egészében nem váltotta be az emberek nagy tömegeinek a reményeit. Bár a struktúrákat demokratizálták, a társadalom jelentős része számára nem sikerült jobb életkörülményeket biztosítani. „Távlatok nélkül nem lehet politizálni, nincs esély a választók mozgósítására, ha nem mondjuk meg az embereknek, hogy mi az, ami évszázados távlatban szavatolhatja közösségi megmaradásukat” – szögezte le a politológus.
A megmaradást csak az autonómia biztosíthatja
Az RMDSZ kezdetben azt ígérte, hogy élhető létkörülményeket biztosít az erdélyi magyarságnak, olyan létkeretet, amely a távlati megmaradást szavatolja, ez pedig csak az autonómia lehet – állapította meg. Emlékeztetett arra, hogy 1993-ban az akkor még egységes RMDSZ brassói kongresszusa elfogadott egy programot, amely kötelezte a szervezetet, hogy az autonómia megvalósítása érdekében tegyen meg minden olyan lépést, amely nem ütközik a romániai jogi szabályozásba. A kilencvenes évek elején már látszott, hogy a román politikai elit határozott ellenállást tanúsít minden olyan elképzeléssel szemben, amely garantálná az erdélyi magyarság hosszú távú fennmaradását. Emiatt az erdélyi magyar politikai érdekképviseletnek minden erejével be kellett volna vonnia a nemzetközi erőket problémája megoldásába – mondta az EMNT elnökségi tagja.
Nem lehet két kis lépéssel átugrani a szakadékot
Csakhogy 1996-tól, az RMDSZ kormányra kerülésével lényegében azt üzente a külföldnek: „Kérem, itt belföldön minden rendben van, nincs szükségünk semmiféle segítségre”. Létre is jött a „modellértékű román kisebbségi politika” hazug mítosza, mégpedig magyar segédlettel – fogalmazott Borbély. Ezt több akkori vezető külföldi politikus, így például Bill Clinton el is hitte. A valóság azonban más volt – fűzte hozzá –, hiszen a csángó kérdés mindig éles ellentétekkel volt terhes, az autonómia nem jött létre, a gyerekek iskolatáskájában „tankönyvkommandók” kutattak, hogy van-e magyarországi tankönyv. A kormányra kerülés tehát azzal járt, hogy a szövetség feladta önálló külpolitikáját. Kormányzati szerepvállalással ki lehet ugyan csikarni apró-cseprő engedményeket – véli a politológus, de lehetetlen megvalósítani egy olyan távlati célt, mint amilyen az autonómia. „A szakadékot nem lehet két kis lépéssel átugrani” – hozott fel egy szemléletes példát Borbély Zsolt Attila, aki szerint most kisebbségpolitikai áttörésre van szükség ahhoz, hogy kétszáz év múlva legyen még magyar ember Erdélyben.
A magyarság parlamenti képviseletének biztosítása érdekében belső választások kellenek
A magyarság parlamenti képviselete viszont fontos – ismerte el Borbély Zsolt Attila. Az MTI-nek arra a kérdésére válaszolva, hogy ennek esélyét nem csökkenti-e a több erdélyi magyar párt választási versengése, emlékeztetett: már 1993-ban elhatározták az RMDSZ említett kongresszusán, hogy a magyar szervezet rendez egy saját népszámlálást a magyarság körében, és az így létrejött nemzeti kataszter szerint megtartják majd az erdélyi „belső választásokat”. Mivel időközben pluralizálódott az erdélyi magyar közélet, az RMDSZ-en belül belső választásokat nem lehet tartani, de magyar belső választásokat lehetne rendezni, ezeken indulhatna a most már létező három párt. Ezek eredménye határozná meg, hogy a romániai parlamenti választásokon egy közös szervezet listáján milyen arányban indulhatnak a politikusok a különböző politikai erők képviseletében. „A jövő év első felében szervezhetnénk egy belső megméretkezést, és ennek az eredménye alapján osztanánk el a mandátumokat, de az RMDSZ elzárkózik ettől a versenytől, inkább erőből akarja megoldani a problémákat” – összegzett Borbély Zsolt Attila.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro

2013. április 26.

Húsz évvel az RMDSZ brassói kongresszusa után 4.
Az erdélyi magyarság sorskérdései megoldásának alfája és omegája a külpolitika. Az elmúlt száz évben, tetszik ez vagy sem, Erdély és az erdélyiek sorsáról mindig mások döntöttek: Trianonban a nagyhatalmak, Trianon után Bukarest, Bécsben a német-olasz döntőbíróság (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy e döntést mind megszületése előtt, mind azután a román fél elfogadta, az tehát nem diktátum, hanem kifogástalan nemzetközi döntőbíráskodás volt), 1944/45-ben a román majd a szovjet hadvezetés, Párizsban ismét a nagyhatalmak, majd megint csak Bukarest. Bukarest pedig ragaszkodik státuszához, olyannyira, hogy még az elvi lehetőségét is meg akarja szüntetni annak, hogy az erdélyiek maguk dönthessenek sorsukról, mi más oka lett volna, hogy külön szabályozás született a regionális pártok ellehetetlenítéséről.
A bukaresti politikát pedig Trianon óta a homogén nemzetállam megteremtésének igyekezete vezérli, s tesz is ezért minden történelmi korszakban olyan eszközökkel, amelyek az adott helyzetben bevethetőek. Statárium, népirtás, etnikai diszkrimináció, pszichológiai hadviselés, erőszakos ortodox terjeszkedés, jogi példastatuálás etnikai konfliktusok esetén (milyen kemény üzenete van annak hogy a román titkosrendőrség által szervezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után a védekező magyarokat és a segítségükre siető cigányokat ítélték csak el!), ideológiai hadviselés (dákoromán elmélet, a román történelem túlhősiesítése, a magyar teljesítmények elhallgatása) mind bevetésre került az elmúlt évszázadban. Ilyen helyzetben aligha remélhető, hogy a sovinizmus mákonyával átitatott román hatalom meggyőzhető arról józan érvekkel, hogy a magyarság eltüntetése helyett közjogi kompetenciákat adjon e közösségnek, hogy maga döntsön saját problémáiról.
Az RMDSZ vezetői előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nemzetközi s ezen belül az európai fórumok nem mutatnak nagy érzékenységet irányunkban. E helyzetet viszont épp ők alakították ki azzal, hogy nem fordítottak kellő energiát arra, hogy az erdélyi magyarságot érő többszintű diszkrimináció tényét s a helyzet megoldásának autonomista modelljét megfelelőképpen népszerűsítsék. Sőt. És itt érkeztünk el tulajdonképpeni témánkhoz. A sokat emlegetett Neptun-ügy éppen arról szólt, miképpen lehet egy történelmi helyzet által felkínált lehetőséget módszeresen, tudatosan elpuskázni, sőt visszájára fordítani. 1993-ban Románia bizonyítási kényszer alatt volt az Európa Tanácsi felvétel előtt emberi jogi s azon belül kisebbségpolitikai szempontból. Józan paraszti ésszel is könnyen belátható, hogy ebben a helyzetben a magyar érdek az lett volna, hogy minden lehetséges nemzetközi fórumon, de leginkább az Európa Tanács irányában egymás mellett mutassuk be jogsérelmeinket s azok hosszú távú orvoslási lehetőségét, az Európa több részén is kiválóan működő többszintű autonómia modellje által. Ennek elvi lehetősége már megvolt, hiszen az RMDSZ élén fél éve már nem a végsőkig autonómia-ellenes Domokos Géza állt, hanem a magát mindmáig autonomistának valló Markó Béla, az autonómia célkitűzését illetően pedig konszenzus volt a politikum, a civil szféra, az egyházak s a sajtó berkeiben.
Mi történik ehelyett? Az RMDSZ három élvonalbeli politikusa, Frunda György szenátor, Tokay György képviselőházi frakcióvezető és Borbély László képviselőházi frakcióvezetőhelyettes szövetségi mandátum nélkül részt vesz a Project On Ethnic Relations (PER) által szervezett, a román hatalommal való 1993. június 15-és 16-án Neptunfürdőn zajló tárgyaláson. A három élvonalbeli RMDSZ-es politikus az autonómiaprogram képviselete helyett néhány, sorsunkon alapvetően nem javító engedmény ígéretének fejében alkalmat ad arra, hogy a román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen. Az eseményről tudósító David Binder 1993. július 20-án egy pontatlanságoktól hemzsegő az erdélyi magyarság irányában igazságtalan s a román hatalom kisebbség-barátságát kiemelő cikket jelentetett meg. Nem rójuk fel Frundáéknak David Binder minden ferdítését, de annál inkább azt, hogy lehetőséget adtak a nyílt, magyarellenes és korrupt, kriptokommunista román hatalomnak arra, hogy magyarbarát színben tetszelegjen a Nyugat előtt, az ET felvételt közvetlenül megelőzően. Márpedig tagadhatatlan, hogy a román hatalom kozmetikázását célzó propaganda-cikkek születtek meg a neptuni tárgyalóknak köszönhetően. Már a címek is beszédesek: „Románok és magyarok valamelyest erősítik az egymás közti bizalmat” (szóban forgó NYT cikk), „Románia bővíti a magyar kisebbségi jogokat” (International Herald Tribune, 1993. július 21.)
A neptuni tárgyalásról az első híradás Erdélyben „Csend vagy béke” címmel jelent meg egy interjú formájában, melynek keretében Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője kérdezte a magyar részvevőket a neptuni tárgyalásról. A szövegből kiderül, hogy Neptunban a tárgyalássorozatnak immár negyedik fordulójára került sor. Az RMDSZ hivatalos fórumainak háta mögött „magánemberként” tárgyalók hangsúlyozzák, a pragmatikus szemlélet életképességét, a „kiegyensúlyozott reálpolitika” fontosságát.
Az autonómia célkitűzését komolyan vevő nemzeti tábor oldaláról elsőként a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) szólalt meg 1993. augusztus 7-én egy hivatalos nyilatkozat formájában. A Toró T. Tibor által elnöki minőségben szignált dokumentum kérdések formájában világít rá a Neptun-gate lényegére, melyekből a keret szorításában csak szemezgetni tudunk: „hasznos-e politikailag és erkölcsileg egyaránt tárgyalni akár magánszemélyként is egy szándékaiban és tetteiben bizonyítottan az általunk vallott értékek és érdekek körétől olyan távol álló, politikailag és erkölcsileg válságban levő hatalom legkorruptabbnak tartott képviselőjével?” „kihez lojális inkább az a vezérpolitikus, aki ilyen fontos és már két éve zajló tárgyalásról nem tájékoztatja szervezetének legmagasabb szintű döntéshozó szerveit se?” A MISZSZ nyilatkozat azt is megemlíti többek között, hogy a tárgyalók igen alacsonyra engedték a mércét s ezzel veszélyeztették alapvető célkitűzéseink megvalósulását.
Egy nappal később lát napvilágot a Romániai Magyar Szóban Tőkés László „A Hatalom uszályában” című írása, mely az ügyet pontos hivatkozásokkal és idézetekkel, a lehető legdokumentáltabban elemzi. Azt is megtudjuk Tőkés László írásából, hogy a tiszteletbeli elnök már 1993. április 12.-én, majd 1993. május 30.-án magyarázatot kért a tárgyalás korábbi fordulójáról beszámoló Washinton Post cikk kapcsán az illetékesektől, akik a megkeresést figyelmen kívül hagyták. Tőkés László nagyívű írását a Washington Post újságírójának egy gondolatával zárja, mely szerint „ha minden az egyezmény szerint történik, akkor ezek a lépesek példaként szolgálhatnak majd más keleteurópai kormányoknak is” „Íme Románia, mint példa!” – fűzi hozzá Tőkés László, majd így folytatja: „Iliescu elnök is mindegyre azt hajtogatja, hogy Románia példásan megoldotta a kisebbségi kérdést, annál jobban, mint Európa akármelyik országa. Ezek után van-e még egyáltalán szükség az RMDSZ-re és autonómiára?” Húsz esztendővel ezelőtt a legrosszabb álmunkban sem gondoltunk arra, hogy három évvel később a kormányzati szerepvállalással az egész RMDSZ-t neptuni pályára állítják s hogy a szervezet aktív partner lesz abban, hogy Romániát 1999-re már több meghatározó politikus Bill Clintonnal az élen példaként emlegesse, miközben az erdélyi magyarságot érő jogfosztó, asszimilációs politika zavartalanul folytatódik, immár az RMDSZ által hitelesítve.
A rendszerváltás után Erdélyben a Neptun-ügyig nem volt példa arra, hogy bármilyen közösségi sorskérdés mentén a nézetellentét szabályos sajtóviharrá emelkedjen. A Neptun-gate kapcsán kialakult polémiában rész vett az eddig említetteken kívül a szövetségi elnök, az ügyvezető elnökség, az SZKT frakciók, újságírók, közírók, a közélet iránt érdeklődő írók és tudósok, a középgárda nem kevés tagja, de még az „egyszerű” újságolvasók százai is. Nem meglepő, hogy az írások szépen kirajzolták az 1990 óta egymással szemben álló két tábor eszmei-ideológiai és stratégiai arculatát.
Markó Béla és Takács Csaba ekkor még az autonomista oldalt látszanak erősíteni. Hallgassuk csak a Szövetség elnökét: „a neptuni találkozót a közvélemény előtt az különbözteti meg más rendezvényektől, hogy itt a résztvevők nyilatkozatai szerint a kormány és az elnöki hivatal képviselői nem hivatalosan ugyan, de ígéretet tettek bizonyos problémák megoldására, és ezek az ígéretek máris a jelenlegi román hatalom melletti pozitív propagandát szolgálják külföldön (kiemelés tőlem, BZSA), például a New York Times-ban megjelent, kiszámíthatóan nagy hatású újságcikkben, amely egyébként számos, véletlennek aligha nevezhető tényhamisítást is tartalmaz.” („Markó Béla közleménye az RMDSZ tisztségviselők figyelmébe ajánlva”, megjelent az RMDSZ Közlöny 1993/6-os számában.)
De érdemes Takács Csabát is idézni: „Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségéhez a MISZSZ frakció, Tőkés László tiszteletbeli elnök, valamint az EMK által intézett kérdéseket jogosaknak tekintjük, szövetségünk helyzetéért és egységéért való aggódás jelének érezzük.
Az Ügyvezető Elnökség a szóban forgó megbeszélések folytatására megbízatást senkinek nem adott, az ezeken való részvételt olyan politikai hibának könyveli el, amely valószínűleg lehetővé tette, hogy a hatalom a jelenlegi politikai helyzetben elkerülje a szövetségünk legitim képviseletével való tárgyalásokat, ily módon kibúvót találva az átfogó rendezések kényszere alól.
Az Ügyvezető Elnökség az RMSZ-ből és a New York Times-ból értesült a neptuni találkozóról. A New York-i tudósítás nyomán szövetségünket súlyos külpolitikai presztízs-veszteség érte, a vád cáfolatát – az ügy fontosságára való tekintettel – a fent említett újsághoz eljuttattuk. (…)
Érthetetlen, hogy a neptuni találkozón résztvevő 3 politikus sem az átfogó rendezés szükségességét, sem az eredmények kisajátításának veszélyeit nem érzékelte. (1993. augusztus 12., megjelent az RMDSZ közlöny 1993/6-os számában)
A Neptun ügyet végül az Szövetségi Képviselők Tanácsa zárta le hosszú vita után egy határozott hangú nyilatkozattal: „az amerikai PER által szervezett és támogatott (…) megbeszéléseken az RMDSZ három közismert politikusa (…) mandátum nélkül, személyre szóló meghívás alapján vettek részt és tárgyaltak a hatalom képviselőivel, ami következményeivel jelentős politikai károkat okozott a szervezetnek. (…)
A PER-folyamat lehetőséget teremtett a hatalomnak arra, hogy belső RMDSZ-irányzatok preferálásával kísérletet tegyen szervezetünk megosztására. Olyan politizálási stílus állandósulásának veszélye jelent meg az RMDSZ-ben, amely eltekint a legitim képviselet szabályaitól, a belső döntéshozói illetékességektől.”
Az SZKT állásfoglalása nem akadályozta meg a két parlamenti frakciót abban, hogy a neptuni tárgyalókat továbbra is fontos tisztségekkel ruházzák fel s az érintettek politikai vonalvezetésében sem okozott változást. (Sőt, Frunda György nem kevesebbet engedett meg magának 1996-os elnökválasztási kampányában, mint azt, hogy szemrebbenés nélkül kijelentse: az 1995-ös, nagy sajtóérdeklődés mellett zajló, az RMDSZ minden irányzatát felvonultató, legitim szövetségi tárgyalódelegáció által lefolytatott Atlantai tanácskozás „legitimálta” Neptunt. Akkor még Markó Béla nagyon helyesen leszögezte, hogy „Atlanta nem legitimálta, hanem korrigálta Neptunt”).
Barométerértéke viszont volt: azt igazolta, hogy a többség egyelőre elfogadja az autonómiaprogramot s elutasítja az attól való stratégiai eltérést. Ez így is maradt az RMDSZ következő, 1995. május 26 és 28. között megrendezett IV. kolozsvári kongresszusáig, amit az is jelez, hogy a Szövetség következő, Nagy Benedek Tőkés László elleni minősíthetetlen támadása által indukált belső viharát is az SZKT megnyugtató módon, az etikátlanul eljáró képviselő kizárásával oldotta meg.
De erről már a következő, s egyben záró részben fogunk szólni.
Borbély Zsolt Attila
(folytatjuk)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2013. május 3.

Beszélgetés Borbély Zsolt Attila EMNT-elnökkel
Arad megyében elsimítani a magyar–magyar ellentéteket
A múlt hónapban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei közgyűlése Borbély Zsolt Attila politológust választotta meg elnöknek.
A frissen megválasztott elnök, megköszönve a bizalmat, arról beszélt, hogy a szórványban rendkívül fontos a magyar szervezetek együttműködése, amit akkor is lehetségesnek gondol, ha országos szinten komoly ellentétek vannak az EMNT és az RMDSZ között. Borbély Zsolt Attilát az EMNT és az EMNP közötti viszonyrendszerről, az erdélyi magyar közélet törésvonalairól és a szórványbeli közösségépítés módozatairól kérdeztük.
– Kezdjük egy alapvető kérdéssel, amely sokak számára nem világos. Mi a különbség az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt között?
– Tény és való, nekem is gratuláltak többen, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke lettem, családtagjaim között sem volt mindenki számára tiszta és világos a két szervezet viszonyrendszere. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy civilszervezet, amely 2003 decemberében alakult abból a célból, hogy az erdélyi magyarság autonómiaigényét képviselje külföldön és belföldön. Az EMNT soha nem indult a választásokon, előbb a Magyar Polgári Szövetséget támogatta céljaiban, s támogatta volna a választásokon is a maga eszközeivel, de az MPSZ indulását a 2004-es helyhatósági és országos választásokon megakadályozta a román hatalom. Ezek után a 2008-ban bejegyzett párt, az MPP lett a fő stratégiai partner, majd azt követően, hogy az MPP saját elnökének foglyává vált, aki soha nem látott antidemokratikus viszonyokat teremtett a párton belül, szükségesnek mutatkozott egy saját párt bejegyzése, amelyben a belső demokrácia és a nemzeti célok egyaránt fontosak. Az EMNP létrehozásáról az EMNT döntött, viszont a Tanács nem alakult párttá, megmaradt civilszervezetnek. Országos szinten a vezetők között nincs átfedés, megyei szinten is üdvösnek látjuk a funkciók szétválasztását. Arad megyében ez most valósult meg, midőn Burián Sándor barátomtól és kollegámtól – aki eddig mindkét szervezetet vezette –, a közgyűlés döntése nyomán átvettem az EMNT elnökségét.
– Ha ilyen nagy az egyetértési hajlandóság alapszinten, mi szükség volt egyáltalán külön szervezet alapítására? Milyen törésvonalak választják el az EMNT-t és az RMDSZ-t?
– Amint azt elnöki beköszöntőmben is elmondottam, itt, Arad megyében a magyar–magyar ellentétek minél nagyobb fokú elsimítását látom célszerűnek a nemzet jövőjének szempontjából. Személyi konfliktusok köztem és az RMDSZ vezetői között nincsenek, sőt, a legutóbbi önkormányzati választáson induló RMDSZ jelöltek között több jó barátunk is volt, akikben nemcsak emberileg, de politikailag is meg tudok bízni bizonyos mértékben. Nem megalapozatlan tehát a remény, hogy a helyi közösség életével kapcsolatban is egy irányba mutatnak az elképzeléseink. Ugyanakkor a kérdést sem szeretném elkerülni. Országos szinten ugyanis mind a célokat, mind a követendő stratégiát illetően vannak ellentétek. Ezek lényege abban ragadható meg, hogy az autonomista-helyzet-teremtő oldal a kezdetek kezdetétől úgy vélte: egy olyan célrendszert kell megfogalmazni, mely megvalósulása esetén az erdélyi magyar nemzeti közösség hosszú távú fennmaradásával és gyarapodásával kecsegtet, majd e célrendszerhez kell eszközöket keresni. E cél a háromszintű autonómia, aminél többet a jelen geopolitikai helyzetben nem lehet követelni, kevesebbet viszont nem érdemes, mert az egyenértékű a középtávú beolvadással. A szakadékot nem lehet két kis lépéssel átugrani, mondta egy alkalommal Orbán Viktor. S ez így van: ha nem érünk el áttörést a kisebbségpolitikában, a rendszerváltás utáni két népszámlálás adatait alapul véve, középtávon valószínűsíthető az önálló, független létezésre alkalmas közösségkénti megszűnésünk, míg hosszú távon a teljes felmorzsoltatásunk. Megítélésünk szerint a román politikum autonómiaellenessége miatt kezdettől arra kellett volna törekedni, hogy nemzetközi síkra tereljük az „erdélyi kérdést”, párhuzamosan az erdélyi magyar társadalom minél önállóbb létre való megszervezésével. Ehelyett 1996-tól az RMDSZ országos vezetése a kormányzati szerepvállalással, majd a protokollum-politikával azt üzente a világnak, hogy itt minden rendben van, nincs szükség nemzetközi beavatkozásra, a nemzeti önkormányzat mentén való önépítkezés viszont leállt. A nagyhatalmak igen hamar vették az üzenetet, 1999-ben már nemcsak Ion Iliescu, hanem Bill Clinton is azt nyilatkozta, hogy Romániában „modellértékűen” oldották meg a kisebbségi kérdést.
– Ha ilyen ellentétek vannak országos szinten, akkor miként lehetséges ezeket helyi szinten feloldani?
– Célirányos programokkal. A választási kampány idején nyilván az országos elnökség döntései irányadóak. Azon kívül viszont a közösségépítés a legfontosabb teendő, akár a pártlogo háttérbe szorításával. Itt van például a feleségem, Réka s az egyik legjobb barátom felesége, Schmak Jutka által szervezett táncház, melynek működtetésében ott segítek, ahol tudok. Arra viszont közös akarattal vigyázunk, hogy plakátjainkra semmilyen politikai szervezet jelvénye fel ne kerüljön, még akár a kettő egymás mellett sem. Ha csak egyetlen ember akad, aki azért nem jön el esetleg, mert pártszimbólumot lát, s abból neki már elege van, akkor többet veszítettünk, mint amennyit nyertünk. De szervezeti szimbólumok alatt is tartunk közösségépítő rendezvényeket, elsősorban előadásokat. A magyar szellemi élet olyan lényeglátó, a globalizmus természetrajzát kutató jelesei voltak vendégeink a múlt évben, mint Varga István és Bogár László közgazdászok, több ízben tartott előadást meghívásunkra Raffay Ernő történész, Trianon meghaladásáról beszélt Szabó Pál Csaba, a Trianon múzeum igazgatója, idén június 4-én, terveink szerint, Fráter Olivér történész lesz a vendégünk. Ekkor, a Magyar Országgyűlés által a magyar összetartozás napjának nyilvánított dátumon indítjuk útjára az aradi Magyar Állampolgárok Klubját, amely reményeink szerint jól fog működni mind a cybertérben egy levelező csoport formájában, mind pedig a gyakorlatban, amikor a modern információs csatornáknak köszönhetően egyre többen értesülhetnek majd közösségi rendezvényeinkről. S nem csak a mienkről. Tervem az, hogy e fórum keretén belül minden olyan rendezvényt népszerűsíteni fogunk, amely magyar jellegű és közösségépítő, attól függetlenül, hogy ki áll mögötte.
– Ez zárszónak is megfelel. Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2013. augusztus 8.

EMI-tábor – A neptuni titkos tárgyalások húsz év távlatából
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor, az Erdélyi Magyar Ifjak egyesület által szervezett tábor egyik csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői.
A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben.
Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. "Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra.
"A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről.
Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést.
Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. "Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett" – jelentette ki Bodó Barna.
MTI

2013. augusztus 9.

A ’93-as neptuni tárgyalások hatásairól értekeztek az EMI-táborban
A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői.
A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, az RMDSZ három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben.
Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. „Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét\" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra.
„A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat\" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről. Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést.
Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. „Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett\" – jelentette ki Bodó Barna.
Krónika (Kolozsvár)

2013. november 20.

Neptun-ügy, avagy a történelmi lehetőség elpuskázása
A közember nem mindig tudja, miről is szól a sokat emlegetett botrány – többek közt ezért írta meg Neptun Gate című kötetét Borbély Zsolt Attila, aki szerint mai napig is befolyásolja sorsunkat az 1993-as Neptun-ügy, többek közt emiatt nem közeledhetünk az autonómiához sem.
A szerző jogász, közíró, valamint kommunikációs és politikai szakértő is, aki maga mutatta be 200 oldalas kötetét szerdán a marosvásárhelyi Demokrácia Központban.
Elmondása szerint a sokat emlegetett Neptun-ügy éppen arról szól, miként lehet egy történelmi helyzet által felkínált lehetőséget elpuskázni. „1993-ban Románia Európa Tanácsi felvétel előtt állt, bizonyítási kényszer alatt volt, amit nekünk ki kellett volna használni arra, hogy nemzetközi fórumokon mutassuk be jogsérelmeinket. Ehelyett Frunda György, Borbély László és Tokay György Neptunfürdőn 1993. július 15–17-én leültek féltitkosan a román hatalom képviselőivel tárgyalni. Féltitkosan, mert egyetlen újságíró volt jelen, akinek az volt a dolga, hogy ajnározó cikket közöljön a New York Times lapban arról, hogy a román hatalom gesztusokat tesz a kisebbség felé. A magyar politikusok gyakorlatilag alkalmat adtak arra, hogy a magyarellenes hatalom kisebbségbarát szerepben tetszelegjen” – magyarázta röviden a tengerparti tárgyalásokat Borbély Zsolt Attila, aki húsz év után illesztette egymás mellé az akkori szövegeket, nyilatkozatokat, interjúkat. Nemcsak a három főszereplő nyilatkozatait, hanem azoknak a személyeknek és szervezeteknek az állásfoglalásait is, akik/amelyek hozzászóltak a témához.
1993. áprilisa és novembere közötti időszakban megírt újságcikkek kerültek a kötetbe, ezeken keresztül boncolgatja a szerző, hogy mi is történhetett az akkori román vezetés és az RMDSZ politikusai között, és mi is lehet a Neptun-logika.
„Akkor a tengerparti tárgyaláson legfontosabb eszközünket, a külföldi nyomásgyakorlás lehetőségét adtuk fel, a kisebbségi problémát letudni, mint megoldani kívánó Európa pedig boldog volt. De ez az egész vezetett Bill Clinton 99-es nyilatkozatához is, aki kijelentette, hogy Romániában modell-értékűen megoldották a kisebbségügyi kérdést. Pedig mi jól tudjuk, hogy nem így van” – tette hozzá a kötet szerzője.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

2013. november 26.

A Neptun-ügy és következményei
Érdemes időnként visszatekinteni nemcsak a múltba, de a közelmúltba is, felidézni, elemezni történéseit, számba venni a hibákat, következményeiket, tíz-, húszéves távlatból ugyanis pontosabban látszik, mi és miért vezetett mai helyzetünkhöz.
Ezt a célt szolgálja Borbély Zsolt Attila politológus, közíró nemrég megjelent, A Neptun-gate című kötete, amely a sokak által mára már elfeledett, 1993-ban történtek dokumentumait, az ügy kapcsán megjelent újságcikkeket gyűjtötte egy csokorba, „emléket állít egy nagy árulásban”, amely meghatározó, sokak által rossznak ítélt irányba terelte az RMDSZ-t, és sok szempontból megpecsételte az erdélyi magyarság sorsának alakulását. A könyvet múlt héten mutatta be a szerző Háromszék több városában, s hogy még mindig vitatott, indulatokat kavaró a témája, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az RMDSZ miniparlamentjében, az SZKT szombati ülésén is kitértek rá. Idézzük fel a történteket: 1993-ban Románia Európa Tanácsi csatlakozása előtt három RMDSZ-es politikus: Frunda György szenátor, Tokay György, a szövetség képviselőházi frakciójának vezetője és Borbély László, ugyanezen frakció helyettese meghatalmazás nélkül, titokban részt vesz az amerikai Project of Ethnic Relation (PER) által szervezett találkozón, és megkötik a „különalkut” a román hatalom képviselőivel. Az 1993. július 15–16-án a fekete-tengerparti Neptunban megszervezett találkozón a három politikus nem az erdélyi magyarság autonómiaigényét terjeszti tárgyalópartnerei elé, hanem egy ötpontos, főként oktatási, nyelvhasználati jogok biztosításáról szóló zárónyilatkozatot írnak alá, s ezzel hitelesítik a magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhető román hatalom kisebbségpolitikáját. Július 20-án meg is jelenik a New York Timesban David Binder cikke az erdélyi magyarság helyzetének „példaértékű” romániai rendezéséről, és itthon kirobban a botrány. Éles viták kezdődnek az RMDSZ-ben, sokan árulónak nevezik a három politikust, több ízben, több fórumon összecsapnak a felek, hónapokig zajlik a háborúskodás, mely végül a Szövetségi Képviselők Tanácsában csúcsosodott, ahol nagyon hosszú vita után egy rendkívül szoros szavazáson az a döntés születik: nem zárják ki az RMDSZ-ből a három politikust. A Neptun-gate ennek a néhány hónapnak a krónikája. S bár a könyv a bevezetőn kívül nem tartalmaz további kommentárokat, Borbély Zsolt Attila a sepsiszentgyörgyi találkozón összegezte következtetéseit. „A Neptun-ügy nagyon sokat ártott, annak a politikának volt az origója, amely aztán 1996 óta egyeduralkodóvá vált az RMDSZ-ben. Egy olyan helyzetben, amikor Románia az ET-felvétel előtt bizonyítási kényszerben állt, ahelyett, hogy ezt növeltük, kihasználtuk volna, a neptuni tárgyalók alkalmat adtak, hogy az Iliescu-féle, nyíltan magyarellenes hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen, és mindezt egy nevetséges és be sem tartott ígéretcsomag fejében” – összegzett Borbély Zsolt Attila. Meglátása szerint ugyanez folytatódott 1996-ban, amikor az RMDSZ kormányra lépett: „az a nyugati közvélemény, amely nem megoldani szereti a problémákat, hanem szőnyeg alá söpörni, örömmel vette, hogy a magyar képviselet immár a hatalom része, többé nincs gond”. „Nekünk nem ezt kellett volna tennünk, hanem az Erdély-kérdés nemzetköziesítésére kellett volna törekednünk, tudatosítanunk kellett volna, hogy a következő megoldandó probléma Európában Erdély helyzete. Erre nagyon sok alkalmunk lett volna, egészen Románia EU-csatlakozásáig ennek kellett volna az erdélyi magyar érdekvédelem legfontosabb célkitűzésének lennie. Ehelyett apró-cseprő engedményekért, lényeget nem érintő intézkedések fejében lemondtunk az aduászról, az önálló külpolitikáról. Meg is kaptuk 1999-ben Bill Clintontól, hogy Romániában modellértékűen megoldották a kisebbségi kérdést” – fogalmazott Borbély Zsolt Attila. A péntek esti sepsiszentgyörgyi találkozón felidézte azt is, hogy a Neptun-ügynek az erdélyi magyarság belső viszonyainak alakulására is hatása volt. Kiéleződtek az RMDSZ-en belüli nézetkülönbségek, egyre kritikusabb lett a belső ellenzék, többek között az 1993-ban létrejött Reform Tömörülés is. A Markó Béla vezette elnökség pedig egyre nehezebben tolerálta a bíráló hangokat, próbálta mindinkább háttérbe szorítani ezeket, a pontot az i-re a 2003-as szatmárnémeti kongresszuson tették fel. Ekkor kellett volna dönteni arról, hogy az erdélyi magyarság közvetlen belső választásokon létrehozza az erdélyi magyar parlamentet – ehelyett azonban részleges tisztújítást szerveztek oly módon, hogy a platformoknak semmilyen szerepet nem juttattak a továbbiakban. „A 2003-as alapszabályzat pártosította az RMDSZ-t, és a közvetett választások megengedésével kinyílt az út a helyi elitek önátmentése előtt. A belső választások célja lett volna, hogy létrejöjjön egy kétségtelen legitimitású testület, amely akár közjogi funkciókat is át tudna vállalni a román hatalomtól, másrészt szervesedhetett volna az erdélyi magyar politikum, harmadsorban így bevonhatta volna saját struktúrájába az RMDSZ az erdélyi magyar szavazótábort” – vélekedik a politológus. Ez a szabályozás vezetett a Reform Tömörülés önfeloszlatásához, ha nem ez történik, „a nem létező RMDSZ-demokrácia fügefalevelévé vált volna”, és ezt követően kezdett szervezkedni a szövetségből kivált autonomisták több csoportja, megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Székely Nemzeti Tanács, létrejött a Magyar Polgári Szövetség, mely később párttá vált, de Szász Jenő elnök diktatórikus módszerei miatt ez is szűknek bizonyult, így megszületett az Erdélyi Magyar Néppárt. Húsz évvel a Neptun-ügy után a jelenleg több pártra szakadt magyarság keresi az utat az autonómia felé. Legnagyobb erővel, szavazótáborral továbbra is az RMDSZ bír, amely, úgy tűnik, most végre háttérbe tudja szorítani a neptuni elv híveit, és az önrendelkezési harcot következetesen folytató kisebb pártok hatására végre gyakorlati tettekkel is felvállalja ezt a küzdelmet. Húsz elvesztegetett esztendő áll az erdélyi magyarság mögött, féleredményekkel, félsikerekkel – előttünk pedig a hogyan tovább nagy kérdése. Az ugyanis mára nem titok: autonómiát csak egyetértésben, összefogással lehet elérni. A Neptun-ügy egyik legnagyobb tanulsága lehetne megtalálni a módját annak, miként egyesítsék erejüket a különböző ideológiák képviselői, hogy egymás legyőzése, politikai erejük növelése helyett végre a legfontosabb célra összpontosítva közösen cselekedjenek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. május 29.

Így áll Románia az internethasználat terén
A romániai háztartások 56 százalékának volt szélessávú internetkapcsolata 2013 végén, ami jóval alatta marad a 76 százalékos uniós átlagnak – derül ki az EU digitális helyzetéről készült felmérésből, amelyet szerdán tettek közzé Brüsszelben.
Románia azonban nagyon jól áll a 100 Mbps-nál nagyobb sebességű vezetékes internet terén: a háztartások 25 százaléka fizetett elő ilyen szolgáltatásra, miközben az uniós átlag 5 százalék.
Az Európai Bizottság adatai szerint a romániai 32 százaléka legalább naponta egyszer igénybe veszi az internetszolgáltatást, szemben a 62 százalékos uniós átlaggal. Ugyanakkor a lakosság 42 százaléka soha nem használta még az internetet; az EU szintjén ez az arány csak 20 százalék. maszol.ro MNO.hu, 2014. május29.
Bajnaival az élen indulhat a nemzetközi támadás hazánk ellen
Összehangolt támadást tervezhetnek a magyar kormány ellen a Bilderberg-konferencián, amelyre Bajnai Gordont is meghívták – mondta el portálunknak Csath Magdolna. A közgazdászprofesszor rámutatott: a nemzetközi gazdasági elitnek „csípheti a szemét” az Orbán-kormány önálló válságkezelése, az IMF kitessékelése, valamint a bankadó.
A gazdasági elitet tömörítő Bilderberg-csoport tavalyi konferenciáján a hírek szerint a meghívott Viviane Reding uniós biztos támogatásáról biztosította Bajnai Gordont, és ígéretet tett, hogy minden eszközzel megpróbálja a 2014-es magyarországi parlamenti választások eredményeinek legitimitását kikezdeni. Idén – egyedüli magyarként – Bajnai Gordon is meghívást kapott a találkozóra, amelyen Reding is részt vesz.
– Ismert, a hét végén kezdődik az idei Bilderberg-konferencia Dániában, amelyről sokan úgy gondolják, hogy ott születnek a világpolitika legkomolyabb stratégiai döntései. Milyen módon tudja egy ilyen kis csoport befolyásolni országok, kontinensek politikáját? – A Bilderberg-csoportról fontos elmondani, hogy ez a társaság – amely nagy hatalmú és/vagy rendkívül gazdag emberek szűk csoportjából áll – sokáig teljes titokban működött, és már az alapításakor rendkívül erős volt a pénzügyi szektor, a bankok szerepe benne. Ma is állandó meghívottja az IMF, a Világbank, az Európai Központi Bank vezetője, de tagjai a hatalmas multicégek vezetői, politikai oldalról miniszterek és más vezető tisztségviselők. Ezek az emberek rendszeresen összeülnek és tárgyalnak. A csoport tagjai ezeken a találkozókon hangolhatják össze azt a stratégiát, amellyel saját érdekeiknek érvényt szerezhetnek a világban.
– Mi keresnivalója lehet akkor Bajnainak egy ilyen fórumon? – Ezeken a konferenciákon nem csak a világ állásáról esik szó, a fent nevezett körök itt döntik el, hogy mit kell lépniük ahhoz, hogy az érdekeik érvényesülhessenek, és kik azok a szereplők, akikkel ezt meg lehet csinálni. Egyfajta tendenciának tekinthető, hogy időnként meghívnak erre a konferenciára pozíció nélküli embereket, majd miután ott beszélgetnek velük, ezekből az emberekből néhány éven belül vezetők lesznek. Bill Clinton, Tony Blair vagy José-Manuel Barroso karrierje a legjobb példa erre.
Ezeket az embereket a csoport vagy azért szemeli ki, mert vezetői potenciált lát bennük, vagy azért, mert adott esetben egy jól kezelhető politikusnak tartják, aki a hazájában el tudja magát adni a választóknak, ugyanakkor kézben lehet tartani, és ennek a gazdag üzleti világnak az érdekeit képviseli a saját országában. A csoport tagjai pedig ezeken a kiszemelteken keresztül próbálhatják a csoport érdekeivel összhangban a világ sorsát befolyásolni.
– A jelenlegi kabinet is támogatja a külföldi beruházásokat. – Igen, de az Orbán-kormány a termelő multikat részesíti előnyben, amelyek mégiscsak munkahelyeket hoznak az országba. A kabinet ugyanakkor a bankszférával szemben kevésbé barátságos: itthon vezették be először a bankadót, ez nem szimpatikus az alapvetően pénzügyi körök által alapított Bilderberg-csoportnak, ahogy az IMF kitessékelése sem tetszhet nekik, hiszen az IMF alapvetően a hiteleinek feltételrendszerével tudta Magyarországon érvényesíteni a nemzetközi pénzügyi körök érdekeit.
Az Orbán-kormánynak vannak önálló gondolatai és önálló megoldási javaslatai, amelyeket érvényesített is. Megpróbálta egyenletesen elosztani a terheket, hogy ne mindet az emberek viseljék. Azonban érzékelhetjük, hogy az önálló véleményt sem szeretik, sem Brüsszelben, ahol az új tagállamokat még mindig másodrendűként kezelik, sem a multicégeknél vagy a bankoknál, amelyeket csak az extraprofit-termelés lehetősége érdekel. Így találkozhat például a megsértődött Viviane Reding érdeke a bankszféráéval és a multikéval.
– Bajnainak jelenleg nincsen túl sok ráhatása a magyarországi eseményekre, a pártjának támogatottsága sem mutatja, hogy a közeljövőben lenne. Miért pont őt szemelné ki a csoport? – Azért, mert Bajnai már bizonyított: eddigi megnyilvánulásai és tettei is azt mutatják, hogy kezesbárányként működne együtt a globális pénzelittel. A Bajnai-kormány az állampolgárok pénzéből támogatta a bankokat, miközben az embereket megszorításokkal sújtotta: többletadókkal, fizetés- és nyugdíjcsökkentéssel és a többi. Ezek a megszorítások egyébként is egyértelműen az üzleti szférában megszületett ötletek voltak; egy nemzetközi elemzés szerint csak az EU-ban 2000 milliárd euró került így az állampolgároktól a bankokhoz. Vagyis a válságból óriási haszna volt a pénzvilág erős szereplőinek.
Érdekes az is, hogy a Bilderberg-kiszemeltek a posztjukról való távozásuk után hirtelen milyen önkritikussá váltak: a megszorításpárti Barroso leköszönése után azt mondta, hogy teljesen megérti az embereket, akik csalódtak az Európai Unióban a megszorítások miatt, amelyek egyébként nem működtek; ahogy utólag Tony Blair is elmondta, hogy valójában nem volt bizonyítékuk rá, hogy Irakban tömegpusztító fegyverek lettek volna, mégis ezt mondták az embereknek, hogy elfogadtassák velük Nagy-Britannia csatlakozását Amerika háborújához.
Amiben viszont Bajnai kapcsán téved a Bilderberg-csoport, ahogy az Együtt–PM elnökének amerikai támogatói is, hogy vannak bűnök, amelyeket a magyar társadalom nem felejt el, sem a Hajdú-BÉT esetét, sem a megszorításokat, amikor Bajnai második Bokros Lajosként úgy mozgott a magyar gazdaságban, mint elefánt a porcelánboltban; ezért nem hiszem, hogy versenyképessé tudják tenni Bajnai karakterét, mivel akkora a társadalmi elutasítottsága.
– Viviane Reding a tavalyi konferencián azt mondta, hogy mindent megtesz majd a 2014-es országgyűlési választások legitimitásának gyengítésére. Születhetett megegyezés is erről? Betudhatóak, vagy betudhatóak lesznek ennek a hazánk elleni politikai- és médiatámadások? – Lehetséges, hogy a Bilderberg-konferencián Magyarországgal is foglalkoznak majd, és azt sem tartom kizártnak, hogy valamiféle stratégiát dolgoznak ki arra, hogyan húzzák ki az Orbán-kormány alól a szőnyeget. Itt van az európai parlamenti választások eredménye is, amelynek köszönhetően – többek között a Fidesz győzelme által – nagyon meggyengült mind a magyar, mind az európai baloldal, emiatt még a bosszúvágy is munkálkodhat bennük.
Végül itt van Martin Schulz, és az általa óhajtott európai bizottsági elnöki poszt, amelyet a Fidesz, és általa az Európai Néppárt győzelme keresztülhúzott. A baloldal revánsot akar venni, és ebben Bajnai is és Reding is partnerük, ahogy a gazdasági érdeksérelmeket elszenvedett Bilderberg-csoport is – itt összeérnek a szálak. Szóval egészen biztosan téma lesz Dániában, hogy hogyan lehet belülről bomlasztani Magyarországon. Az összehangolt támadásban valószínűleg központi szerepet kap a média is, hiszen annak nagy része szintén a globális pénzelit kezében van. Ezért jól teszi az Orbán-kormány, ha fölkészül, nem hagy támadási felületeket, és összefog a társadalommal, mert kezdődik az aknamunka. maszol.ro

2014. július 10.

Szakad az RMDSZ–PSD-érdekházasság?
Négy hónap elteltével szétszakadni látszik a román kommunista utódpárt és az RMDSZ koalíciója. A két szervezet konfliktusának kiváltó oka, hogy Románia az Európai Bizottság (EB) oldalán lépett be az RMDSZ-nek az EB ellen indított perébe. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) keretében létrehozott polgári bizottság – amelynek alelnöke az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor – Minority Safe Pack néven tavaly benyújtott egy javaslatcsomagot, amely egy sor kisebbségvédelmi intézkedést javasol az Európai Unió számára az oktatási, kulturális szférától egészen a médiaszabályozásig. Ennek nyilvántartásba vételét az EB tavaly ősszel elutasította. Az RMDSZ pedig nagyon helyesen perre vitte a dolgot.
A perbe eddig Szlovákia és Magyarország lépett be, mint sejthető, előbbi az EB, utóbbi az RMDSZ oldalán. Kelemen Hunor joggal felháborodott, és tartja abszurdnak a helyzetet, hogy a kormány tagjaként az RMDSZ perben van önmagával. Mivel a román fél aligha lép vissza, Kelemen választhat: vagy kilép az általa vezetett szervezet a kormányból, vagy kínos magyarázkodásba kezdhet az elvtelen kormányon maradást és az újabb következetlenséget indokolandó.
Árulások listája
A helyzet az, hogy midőn az RMDSZ csúcsvezetői 1996 legelején úgy határoztak, hogy kormányra viszik a szervezetet, bárki is légyen az év őszén esedékes választások győztese, nemcsak távlati céljaikat adták fel, nemcsak az autonómia elérését tolták ki a beláthatatlan jövőbe, nemcsak a legfőbb politikai eszközükről, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségéről mondtak le, de beléptek egy olyan játékba, ahonnan a jelek szerint nincs kilépés.
Ez már 1997 végén látszott. Akkor történt a kormányzati partnerek első árulása, midőn az előzetes ígéretekkel ellentétben a parlamenti többség úgy határozott, hogy a magyar iskolákban románul kell tanulni a történelmet és a földrajzot. A látványos szószegést követő Szövetségi Képviselők Tanácsa gyűlésén többen is azt követelték, hogy az RMDSZ lépjen ki a kormányból. A vitát Markó Béla felszólalása zárta le, aki szokatlanul magas hangfrekvenciával, indulatosan utasította vissza az ötletet, és érvelés helyett szónoki kérdések sorozatát tette fel. „Attól lesz magyar egyetemünk, hogy kilépünk a kormányból?” – kérdezte, majd ugyanezt a kérdést, ugyanezekkel a szavakkal megismételte még jó néhányszor, további jogos követeléseinkkel kapcsolatban.
Nos, bizonyos, hogy önmagában a kilépéstől – ha azt nem követi radikális változás a politikai vonalvezetésben – nem lehet remélni helyzetünk jobbra fordulását. De a bennmaradástól sem. És e kérdéssorozatot mindig fel lehet tenni, akár arra hivatkozva, hogy jobb a közhangulat, ha az RMDSZ kormányon van. Bár az utóbbi hónapok történéseit – a Wass Albert-könyvek elkobzása, az író magánterületen felállított szobrának karhatalommal történő eltávolítása, a székely zászlók elleni hajsza, a nagyváradi magyar konzulátus felállításának visszautasítása – elnézve, ebben sem lehetünk biztosak. A konzulátusok ügye amúgy is a Ceauşescu-kort idézi, amikor centrális kérdés volt, holott „európai” „demokratikus” országok között a legtermészetesebb lenne, hogy annyi konzulátust nyisson Magyarország a szomszéd államokban, amennyit célszerűnek lát és képes fenntartani. Érhető volt magyar fél megütközése, hiszen a negatív üzenetküldésen kívül semmilyen ésszerű ok nem szólt a döntés mellett.
Markó–Neptun egységfront
Természetesen azoknak lett igazuk, akik előre megmondták, hogy a kormányban maradás nem hozza meg a gyümölcseit: 1998 nyarán nemhogy a Bolyai-egyetemet nem sikerült helyreállítani, de a román törvényhozás olyan határozatot fogadott el, miszerint nem lehet egyáltalában olyan állami egyetemet létesíteni Romániában, melynek ne lenne román tagozata is. Az RMDSZ válaszképpen 1998. szeptember 5-én ultimátumot fogadott el, amelynek értelmében kilép a kormányból, ha szeptember 30-ig nem teremtik meg az önálló állami magyar egyetem létrehozásának jogi feltételeit. Bár a kormány semmilyen érdemi lépést nem tett az ügyben, az RMDSZ nem lépett ki, hanem azzal a korábban maga által is elutasított javaslattal jött, hogy a kormány fogadjon el határozatot a Petőfi–Schiller egyetem létrehozásáról.
Így is lett, majd a magyar–német egyetemre való hivatkozással a csúcsvezetés rávette az SZKT-t arra, hogy október 3-án szavazzon saját, egy hónappal korábbi határozata ellen és vonja vissza az ultimátumot. Egy füst alatt azt is megszavaztatta, hogy a továbbiakban az Operatív Tanács kezében legyen a döntés hasonló helyzetekben. Vagyis az SZKT kezéből feles többséggel kivettek egy olyan döntéskört, amelynek ügyében az SZKT is csak kétharmaddal dönthetett! Ezzel a Markó–Neptun egységfront függetlenítette a kormányzati szerepvállalás, koalíciós egyezkedések, ultimátumok, szövetségkötések kérdéskörét az SZKT-tól. Attól a fórumtól, amelyben még jelen volt a Reform Tömörülés, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, vagyis azok az autonomista képviselők, akiknek nagy része 2003-ban, miután az RMDSZ-kongresszusi határozatok szintjén számolt le a belső választás és a nemzeti kataszter programjával, saját szervezetek alakításába fogott. A Petőfi–Schiller egyetemről pedig azóta sem hallottunk, egyetlen pillanatig sem vette komolyan sem a román kormány, sem az RMDSZ, a kormányhatározat csak az SZKT „beetetéséhez” kellett. Így biztosítva volt a zavartalan közös kormányzás, de az is, hogy az RMDSZ látványos meghátrálása után semmilyen érdemi eredményt nem ért el abban a ciklusban.
Mindent előlről
Nagyrészt a bennmaradásnak volt „köszönhető”, hogy a szövetség azóta is képtelen kiszabadulni a hatalom bűvöletéből. S persze ennek a meghátrálásnak, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök – átvéve a román propaganda akkoron több mint félévtizedes szlogenjét – megfogalmazta emlékezetes mondatát: „Romániában példaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést.” Amit később többen átvettek, s ma már Európa-szerte elfogadott. Károsabb üzenetet nem lehetett küldeni a külvilág felé. Ahelyett, hogy Koszovóhoz hasonló nemzetközi rendezést kérjünk, mindenkinek azt üzentük, hogy mi „otthon” elintézünk mindent, a kisebbségi kérdés belügy, hogy románok és magyarok építik a bizalmi légkört, ahogy a neptuni tárgyalásról szóló New York Times tudósításának címe is állította.
Érdekes lenne, ha ebbe a külügyminiszteri gesztusba törne bele az RMDSZ bicskája, ez jelentené a koalíció felbomlásának apropóját. Ami lehet akár miniszteri partizánakció is, mint Kelemen állítja. Akárcsak az az impertinencia, amellyel Titus Corlăţean ismét üdvözölte a trianoni döntés évfordulóját, ráadásul olyan szöveggel, hogy e szerződés „Erdélynek az anyaországhoz való visszatérését szentesítette”. Sajnálatos, hogy e kérdéssel kapcsolatban egyetlen erdélyi magyar szervezet sem nyilatkozott, pedig ha mi nem igazítjuk ki a román külügyminiszter vaskos történelmi tévedéseit, más aligha teszi meg helyettünk.
Ceterum censeo: fel kell hagyni a neptuni ihletettségű politizálással, a román hatalom kegyeinek keresésével, és magyar érdekeken alapuló, távlatos politizálásba kell fogni. Akkor is, ha 25 év alatt megannyi történelmi esélyt szalasztottunk el, akkor is, ha a modellértékű román kisebbségpolitikának RMDSZ-segítséggel felépített hamis mítoszát kell majd lerombolni elsőként. Akkor is, ha a gyors sikerre sokkal kevesebb esélyünk van, mint Románia EU-csatlakozása előtt.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2015. március 26.

Márciusi füttyháttér
Vegyes érzésekkel fogadta az erdélyi magyar közvélemény Kelemen Hunor RMDSZ-elnök március 15-i kifütyülését. Ami végső soron érthető. Március 15-e nemcsak a kollégájukat védő RMDSZ-es politikusok retorikájában a nemzeti egység ünnepe, az egész magyarság ekként éli meg, leszámítva egy maroknyi Habsburg-párti legitimistát. Olyan nap, amikor a nemzet egységesen lépett fel az idegen uralom ellen, amikor valamennyi magyart áthatotta a Petőfi Sándor által versbe öntött szabadságérzése: „Rabok tovább nem leszünk!”. Épp ezért egyeztethető össze ez az ünnep a magyar nemzeti érdekek rovására politizáló élenjárók elleni tiltakozással, hiszen maga az emlékezetes esemény is egyszerre irányult a bécsi udvar és annak magyar szövetségesei, az elnyomó idegen hatalom akaratának helyi végrehajtói ellen.
Veled vagyunk, Vietnam!
Kelemen Hunor és a Markó-Neptun egységfront emberei között az a különbség, hogy Kelemenről az ember néha hajlamos elhinni, hogy folytatna karakteresebb, magyarabb politikát, de gúzsba kötve kénytelen táncolni. Mesterével, Markó Bélával ellentétben, aki elnököt csinált belőle, s akinek politikai vonala a kilencvenes évek második felétől egyre kevésbé különböztethető meg az önfeladó neptuni irányzat politikájától. Az 1996-os kormányzati szerepvállalással kezdődően Markó képviselte hivatalosan azt, amit három évvel korábban a neptuni tárgyalás idején még maga sem vállalt fel: a román nemzetstratégiai érdekeknek való alájátszást, az ország imázsának ápolását, miközben a magyarellenes asszimilációs politika továbbra sem szűnt meg. Sőt, RMDSZ-es legitimációval folytatódott, ennek eredményeként szállóigévé vált a korábban Ion Iliescu által hangoztatott hazugság, miszerint Romániában példaértékűen oldották meg a kisebbségi kérdést, amit 1999 óta egymás után szajkóztak a világ meghatározó politikusai Bill Clintontól Nyugat-Európa jeleseiig. Ez csak és kizárólag az RMDSZ bűne, ami a Neptun-logikára épített kormányzati szerepvállalásnak tudható be.
Kelemen Hunor elnökké választása óta akkor sem tudott volna szakítani ezzel a politikával, ha netán erre meglett volna benne a belső elhatározás. S hiába szállt szembe elődjével és mentorával a Székelyek Nagy Menetelése ügyében, arcává vált egy tétova, távlattalan, koncepciótlan, eseménykövető politikának, s így került a nemzetben gondolkodó emberek jogos felháborodásának célkeresztjébe. Persze az is megérne egy misét, hogy 2013 októberében két markáns, magát magyarnak mondó politikus akadt – a ziháló nemzetellenes SZDSZ-es közírókon túl –, aki a Székelyek Nagy Menetelése ellen nyilatkozott: Gyurcsány Ferenc és Markó Béla. Utóbbi az ötvenes évek hatalmi erődemonstrációit, a „Veled vagyunk, Vietnam” zsánerű, központi vezénylésű tüntetéseket emlegette a székely emberek önkéntes, sőt, a fennálló hatalom nemtetszése mellett kinyilvánított közösségi akarata kapcsán.
Tartózkodó cinkosság
De mielőtt felmentenénk Kelemen Hunort, azt se feledjük, hogy vezetése mellett az RMDSZ az utóbbi időben is súlyos hibákat követett el, magyar szívvel és ésszel felvállalhatatlan lépéseket tett. Szorítkozzunk most csak a legfrissebbekre. A Victor Ponta melletti kampányolás egyszerűen védhetetlen, akár szűk értelemben vett magyar szemszögből, akár a román demokrácia szemszögéből értékelve. Tagadhatatlan, hogy ez utóbbi Klaus Johannis elnöksége mellett is diszfunkcionális. A Mikó-ügyben hozott ítélet, amely egyértelműen justizmord, vagy legutóbb a Mezei János gyergyószentmiklósi MPP-s polgármester elleni, jogi köntösbe öltöztetett állami atrocitás azt jelzi: a román hatalom arra is használja fel a korrupció ügyében indított szőnyegbombázást, hogy annak oldalvizén megrekcumolja a magyarokat.
Tamás Sándor háromszéki tanácselnök azzal védi többek között Kelemen Hunort, hogy „ő az, aki végre megfogalmazta, leírta és közvitára bocsátotta Székelyföld autonómiastatútumát.” Miközben olyan statútumot sikerült összetákolni, amely nem Székelyföldre vonatkozik, hanem egy olyan területre, három megye olyan együttesére, amelyben nincs meggyőző magyar többség, amely dokumentum előírásainak értelmében a román prefektus bevethetné a fegyveres erőket a civil lakosság ellen, s amely értelmében a székely gyermekeknek cigányul kellene tanulniuk minden olyan faluban, ahol a cigányság részaránya 20 százalék feletti. Arra most ne vesztegessünk szót, hogy Kelemen Hunor nem írta ezt a dokumentumot, hanem a nevét adta hozzá. Új stratégiai partnerével Biró Zsolt MPP-elnökkel egyetemben.
De ennél is fájdalmasabb, hogy az RMDSZ ismételten tartózkodik olyan szavazásoknál, amelyek a román–magyar közös történelem fájdalmas pontjai, s amely esetekben magyar ember csak egyféleképpen gondolkozhat. Amikor arról határozott a tisztelt ház, hogy minden településen meg kell ünnepelni az Erdély elszakításáról hozott román határozat évfordulóját, és e dátumról utcát kell elnevezni minden helységben, az RMDSZ tartózkodott. Nem nyilvánított véleményt arról sem, hogy amikor a szovjet megszállást felszabadulásnak kellett nevezni és azt megünnepelni, arra kényszerítve a magyar embereket, hogy gyásznapon ünnepeljenek és utcát nevezzenek el egy olyan napról, amely kálváriájuk kezdetének tekinthető.
De van itt egy frissebb ügy, a Klaus Johannis által a parlamentnek visszaküldött törvény, amelyben Avram Iancut nemzeti hőssé akarta avatni a képviselőház, mindössze 4 ellenszavazat és 10 tartózkodás mellett. Az RMDSZ jelen levő képviselői közül a többség tartózkodott. Írjuk le a nevüket is, megérdemlik. Nemmel szavazott Bónis István, Kerekes Károly, Kereskényi Gábor és Korodi Attila, tartózkodott Antal István, Borbély László, Erdei-Dolóczki István, Fejér László Ödön, Kelemen Atilla, Márton Árpád, Máté András Levente és Seres Dénes. Elképzelhetőnek tartják, hogy a zsidó közösség képviselői bárhol a világon tartózkodjanak egy olyan szavazásnál, amely történelmi hőssé avatja Adolf Eichmannt? Miként létezhet, hogy magyar embereket, gyermekeket, nőket, öregeket bestiális kegyetlenséggel kiirtó terrorakció élén álló Avram Iancu történelmi hőssé avatásának idején akad akár egyetlen RMDSZ-képviselő is, aki tartózkodik? A szomorú valóság, hogy a jelenlevők kétharmada tartózkodott.
Legitimált önfeladás
Az RMDSZ kapcsán nem Kossuth, Deák vagy Széchenyi jut az ember eszébe, hanem az aulikus Zichy Ödön gróf, akinél 1848 szeptemberében a délszlávokat és a magyar csapatokat egyaránt a törvényes magyar kormány ellen lázító röpiratokat találtak. Nem kívánjuk Zichy kegyetlen sorsát az RMDSZ vezetőinek, azt viszont igen, hogy magyar érdekeket és értékeket képviseljenek, ha már egyszer magyarnak mondják magukat, és magyar szavazatokkal jutottak a képviselői és szenátori székekhez. Félrenézni, tartózkodni egy magyargyilkoló martalóc hőssé avatásakor nemcsak gyávaság, de cinkosság is.
Csoda-e hogy ezek után egyesekben elszakad a cérna, s nemzeti egység, nemzeti ünnep ide vagy oda, nem hallgatják csendben azt a politikust, akinek vezetése mellett történnek ezek az önfeladó lépések.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 | 31-59

kapcsolódó

» az adatbázisról
» írok a szerzőnek

további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998